Laszlo Aranyi (Frater Azmon)
Ouroboros
A slimy, ever-widening hole
where landless, beggar kings’
skeletons damnably chase one another.
The grim knight,
stepping into the foamy vomit of what he has lived through,
who later turns his weapon against the Lord,
hoarsely howls:
“Bride of the weasel, fair lady, the spinning wheel will not turn!”
A magic-circle ring tightens,
a large serpent kneaded from four or five small ones,
biting into its own tail!
Steaming atop one another festers the infectious muddle.
The Moon, crawling on all fours,
a well-driller blind and deaf,
has been deprived by final judgment
of his testicles and his tongue.
Ouroborosz
Nyálkás, örökké táguló lyuk,
ahol földnélküli, koldus királyok
csontvázai kárhozottan kergetőznek.
Az átélt habos okádékába lépő
zord lovag,
aki később az Úr ellen fordítja fegyverét,
rekedten üvölti:
„Menyétasszony, szépasszony, nem pörög a rokka!”
Varázskör-gyűrű szűkül,
négy-öt kicsiből összegyúrt méretes, saját farkába harapó kígyó!
Egymás hegyén-hátán gőzölög a fertőző hóbelevanc.
A Hold négykézlábra ereszkedő
kútfúró vakon, süketen,
heréitől-nyelvétől is megfosztotta a jogerős ítélet…
Ingmar Bergman’s Puppets
A living wax figure
skewered on a roasting spit,
greedy fire stretches it shapeless.
Every manifestation
is compulsion,
the offended cannot become
fit for a duel,
only a sinking diving bell.
And the melancholic wakefulness
(though we know: illusion) offers nothing graspable.
It hates its own likeness,
and in the end
sets everything on fire.
Bergman bábui
Hústűre szúrt élő viaszbábu,
mohó tűz nyújtja alaktalanná.
Minden megnyilvánulás
kényszer,
nem válhat párbajképessé a sértett,
csak merülő búvárharang.
S a kedélybeteg ébrenlét
(pedig tudjuk, illúzió)
hiába kínál kézzelfoghatót.
Gyűlöli a hasonlót,
végül mindent lángba borít…
The Degenerates
Coagulating, contaminated sediment.
From its irregular, oil-scented fissures
the rearing, fleshy worm-hourglasses of our world…
What opens is full, walnut-flavoured,
yet already infected by the juices of decay,
Dionysus gathers into his hexagonal basket
the scattered panties of his followers.
The Sun, the Moon watch unmoving.
There is no path from A to B, past
and future an occult constant.
The Lovers love everyone equally.
We see it awaken beside us,
it stays, perhaps it goes, our Ring of Gyges turns,
it sees, yet the discoverer is unseen; no outer will
guides anyone/anything.
The cashier—though she resembles Leah Hirsig –
is the inflated advertising balloon of civilization.
The State’s unkillable, engorged bedbugs are the police cars,
a lame basilisk rummages in the carrion-stinking,
living garbage.
Korcsosulók
Alvadó, szennyezett üledék.
Szabálytalan, olajszagú repedéseiből
világunk ágaskodó, húsos féreg-homokórái…
Ami tárul, telten dióízű,
de már fertőzött a rothadás nedveitől,
Dionüszüsz hatszögletű kosarába gyűjti
követőinek szétszórt bugyiját.
Mozdulatlanul figyel a Nap, a Hold.
Nincs út A-ból B-be, a múlt és jövő okkult állandó.
A Szeretők mindenkit egyformán szeretnek.
Mellettünk látjunk ébredni,
marad, netán megy, Gügész-gyűrűnk fordul,
lát, csak nem látható a felfedező; nem irányít
senkit/semmit külső szándék.
A pénztárosnő, hiába olyan, akár Leah Hirsig,
a civilizáció felfújt reklám-léggömbje.
Az Állam ölhetetlen, hízott poloskái a rendőrautók,
sánta baziliszkusz turkál a dögszagú,
életre kelő szemétben.

